Egy év méhészetünkben

2025. januárjától egy naplóval jelentkezünk, melyben időről időre be fogjuk mutatni méhészetünk aktuális munkafolyamatait. Nem tudományos értekezések lesznek, hanem a mézfogyasztók számára kívánunk ismeretterjesztő anyaggal szolgálni, hogy megmutathassuk, mi rejlik egy kanál, illetve egy üveg méz mögött.
Írásaink nem hetente, vagy havonta fognak megjelenni, hanem olyan ütemben, ahogy az egyes munkafolyamatok diktálják, illetve ahogy a méhcsaládok és a természet változása megköveteli, hiszen a méhészetben a természet az úr. Tehát érdemes többször ellátogatni erre az oldalra.

Az év zárultával pedig egy játékra fogjuk hívni Önöket, mely során értékes nyeremények lelnek majd gazdára.

Jó olvasást, ismerkedést a méhészettel.

Keményfi Balázs
méhész


A tél
A méhcsaládok éves munkájukat elvégezve visszahúzódtak. Nyugalom lepte el a méhest. A méhész feladata ebben az időszakban a nyugalom maradéktalan biztosítása. Jó esetben az anyák leálltak a petézéssel. Cél ennek az állapotnak minél hosszabb ideig való fenntartása. Hogy miért? Mert az áttelelő méheknek tavasszal még rengeteg dolguk lesz, nekik kell majd útjukra indítani a következő nemzedéket, de ez még időben nagyon messze van.
A méhek nyugalmi időszakukban úgynevezett fürtbe húzódnak össze. A fürt közepében van a méhanya, illetve az éppen pihenő méhek. A fürt külső szélén pedig azok a méhek képeznek szoros egységet, melyek a fürt hőszigetelését és a meleget biztosítják. Hogy mivel termelnek meleget? Mi a fűtőanyaguk? Nem gáz, vagy olaj, hanem méz. A fürt külső szélén lévő méhek mézet fogyasztva izommunkát végeznek, ezáltal testük hőt termel. Ezzel a hővel fűtik a fürt belsejét. Az izommunkát pedig a szárnyizmuk mozgatásával végzik. Mivel nincs elég hely, a szárnyukat mozgatni nem tudják, ezért a szárnyizom és a szárny közötti kuplungszerkezetet kikapcsolják, ezáltal a szárnyizom úgy tud munkát végezni, hogy a szárny közben nyugalmi helyzetben marad.
A kaptárakat ez idő alatt belülről mi csak mérsékelten hőszigeteljük, hogy a fiasításmentes állapot minél tovább megmaradjon. Szakmai berkekben erről megoszlanak a vélemények. Van aki már tél előtt jól beszigeteli őket, de van aki szinte nem is szigetel.
Túllépve a téli napfordulón, a nappalok hosszabbodásával szépen lassan a méhcsaládok is "ébredezni" kezdenek. Bár kint még tél van, de az anya lassan elkezdi a petézését. Szép idő esetén, a napnak egy nagyon szűk időtartamában egy-egy felderítő méh kirepül a kaptárból víz és virágpor felderítése céljából. Mikor mi még sehol nem látunk virágzó növényt, a méhek már találnak virágpor forrást, pl. az elsők között virágport adó mogyorót. Igazából ez a jele a petézés megindulásának. Mi ebben az időszakban szigeteljük be belülről a kaptárakat (abban az esetben, ha időközben igen kemény mínuszok jönnének, akkor előbb). A kaptárak legszélső keretei helyére már az ősz legvégén, vagy a tél legelején (mikor egy kis felmelegedés volt) 3cm vastag XPS hőszigetelő lapokat tettünk, mert ilyenkor, mikor nem szabad bolygatni a családokat, ezeket a lapokat a családok bolygatása nélkül nem tudnánk elhelyezni. A keretek tetején eddig csak egy buborékos hőtükör fólia volt. Most, mikor erősen hőszigetelünk, a keretek tetejére több réteg hőszigetelő filc lapot, majd azokra több réteg, kartondobozokból vágott hullámpapírt teszünk. A filcrétegek feladata a hőszigetelés, a hullámpapírok feladata a képződő víz kondenzátum felvétele. Mindeközben a kaptár gyenge átszellőzését biztosítani kell. Ez lehetővé teszi, hogy a kaptár belseje meleg és száraz legyen. Ezek a körülmények biztosítják a méhcsaládok fejlődés-indulásának körülményeit. A méhcsaládok a nyugalmi időszakban alacsony fészekhőmérsékletet tartanak. Viszont a fiasítás megindulásakor megemelik a fészekhőmérsékletet. Ezért kell ebben az időszakban hőszigetelni. 
Mikor a virágporhordás folyamatossá válik, akkor jön az úgynevezett serkentés, azaz a méhcsaládok fejlődési ütemének felgyorsítása, de erről majd később.

Addig is beszéljünk arról, hogy mit csinál a méhész az idő alatt, míg a méhek nyugalomban vannak, és még a hőszigetelésekkel sem kell foglalkozni.
Hogy semmit? Ez nem igaz. Például ebben az időszakban jelentkezik a legnagyobb igény az egész termelési szezonban megtermelt méz vásárlására. Tehát üvegezés, cimkézés, vevői rendelések fogadása, méz kiszállítása, értékesítése különböző helyeken. Otthon pedig a műhelyben az eszközök karbantartása, fejlesztése.
Ide tartozik például a régi, elhasznált viaszlépet tartalmazó keretekből a viasz kivágása, annak kifőzése, az elhasznált keretek, valamint az éppen használaton kívüli fiókok fertőtlenítése. Majd a keretek drótozása, új viaszlapok (szaknyelven műlépek) besütése az üres keretekbe, járműpark (autó, utánfutó stb.) szervizelése, műszaki vizsgázatása tehát felkészülés a következő szezonra. Minden olyan feladatot ekkor kell elvégezni, amivel az év többi időszakában nem szabad foglalkozni, hogy a családok fejlődési és termelési időszakában minden energiánkat a méhekre fordíthassuk. 
A tél folyamán magunkra is időt kell szánnunk. Azaz családunkra, ünneplésre, kikapcsolódásra, sportolásra, közösségi életre, szakmai előadásokon, kíállításokon való részvételre. 
Valahol olvastam egy idős méhész tanácsát egy fiatal kezdő méhész részére: "Barátom! Ha méhészkedni szeretnél, akkor téli sportot válassz!" Ez nagyon igaz! Termelési időszakban sem időnk, sem energiánk nem marad erre. Bár én azt vallom, hogy aki azt állítja, hogy a méhészet nem sport, az nem mond igazat. Ha belegondolunk abba, hogy rendszeresen a rekkenő melegben akár napi 12 órán át beöltözve dolgozunk, remélhetőleg nehéz fiókokat emelgetve, az igencsak sportos dolog. Erre való felkészülésre én a téli túrázást, úszást, szaunázást tartom a legjobbnak. De ki-ki választhat magának megfelelőt.

Galéria

A tavasz
Minden méhész a szó szoros értelmében rendkívüli izgalommal várja a tavaszt, hogy kaptárt bonthasson. Az időjárás ezt ma megengedte. Gyönyörű, meleg, napsütéses idő volt, a méhek intenzíven repültek. Nagy mennyiségben hordták a virágport, és az itatóról a vizet.
A kaptár gyors megbontását követően látható az, milyen állapotban jönnek ki a családok a télből. Nagy örömömre a méhek jól vannak!
Ilyenkor érdemes olyan beavatkozásokat tenni, melyek elősegítik, hogy mielőbb erős családokká váljanak. Ennek érdekében fehérjepótlást, valamint vitaminokat, ásványi anyagokat kaptak a méheink. A fészek szűkítése is megtörtént (a képen látható belső hőszigetelő lapokkal), hogy a méhcsaládoknak minél kisebb térfogatot kelljen kífűteniük. Ugyanis a fiasítás megindulásakor megemelkedik a fészekhőmérséklet, aminek fenntartása óriási energiába kerül a méhcsaládnak.
Az anya egyre intenzívebben elkezd petézni, az áttelelt, tavalyi méhek biztosítják az új jövevényeknek a meleget és az élelmet. A fiasítás mennyisége egyre jobban növekszik a kaptárban, az áttelelt előző évi méhek sorra elköszönnek az élettől, és átadják a terepet az új nemzedéknek. Érdemes ez idő tájt jó virágpor ellátottságú területen tartózkodni a méhekkel, illetve a fehérjepótlásról gondoskodni. Fontos ezen kívül a méhek itatása is a kaptáron belüli technikával, célszerűen a keretek fölé helyezett zacskókban. Ezeket a méhek könnyen elérik a léputcákból, és a méhek fölött a folyadék meleg marad. Amennyiben a méheknek ki kellene menni a kaptárból a harmatcseppekért, sok méh odaveszne ledermedt testével egy fűszálon. Minden méh egyedre szükségünk van ekkor, ezért segítenünk kell őket.
Rendszeresen figyelni kell a kaptáron belüli méhállomány méretét, hogy a szigetelőlapokkal leszűkített helyet ne nőjék ki. Ha szükséges, egy-egy keret szigetelőlapok közé behelyezésével bővítenünk kell a fészek méretét.
Mikor kitöltötték a méhek által elfoglalt keretek a fészekfiók teljes szélességét, úgynevezett kiegyenlítést kell végeznünk. Ez azt jelenti, hogy azokból a családokból, melyek túlfejlődtek, fedett fiasításos kereteket kell elvennünk, de fontos, hogy a méhenya nélkül! Ezeket a fedett fias kereteket a közepes erősségű családokhoz adjuk, erősítve azokat.
Körülbelül egy hét múlva, mikor az állomány nagy része kitöltötte a teljes fészekfiókot, ezekre a családokra feltehetjük a méztéri fiókokat. Ennek során a fészekfiókra egy anyarácsot teszünk, ami nem engedi a méhanyát átmenni a fészekfiókba, így nem fogja bepetézni azt. Ahhoz hogy a méztéri fiókot előbb birtokba vegyék a méhek, másrészt, hogy a fészkefiókban petézésre alkalmas helyet adjunk az anyának, a fészekből néhány fedett fias keretet helyezünk át a méztérbe, helyükre a fészekbe üres, kiépített, petézésre alkalmas kereteket helyezünk. Mikor a repcevirágzás megindul, a méhek intenzív viasztermelésbe kezdenek. Ekkortól már úgynevezett műlépeket is el kell helyeznünk a fészekbe. A műlépek valójában nem "mű" lépek, hanem természetes viaszból készült lapok, melyekre a méhek a sejtfalakat viaszból felhúzzák, új lépet kiépítve. Ilyenkor tavasszal rendkívül nagy az építő hajlamuk, ezt ki kell használni!
Ezen kívül úgynevezett építtető keretek is bekerülnek ilyenkor a fészekfiókokba. Az építtetőkeretek üres fakeretek, melyekbe a méhek szabadon építenek viasz építményeket, de ide csak heresejteket húznak. Ennek az építtetésnek több oka is van. Egyrészt rajzásgátló hatású, a méhek az építő hajlamukat kiélhetik, a heresejteket inkább ide építik, és nem a fészeklépekre, továbbá a méhek parazitái a varroa atkák természetes úton a heresejtekben szívesebben szaporodnak, és a befedett építtetőkeretek időben történő elvételével kis mértékben gyéríthetjük a család atka terheltségét mindenféle vegyszer nélkül.
Ahogy a nektárhordás megindul, bővíthetjük a mézteret, tovább gyengítjük a fészket a túlfejlődés ellen, erősítjük a gyengébb családokat, és hamarosan megkezdjük az anyanevelést.
Elsőként én akácvirágzás környéki időpontra hivatalos, ellenőrzött anyanevelő telepről érett anyabölcsőket szoktam rendelni, hogy korán megkezdhessem az új méhcsaládok elindítását. Ezt kövezően sok téma fog futni párhuzamosan: Méztermelés, anyanevelés, szaporítás, meglévő családok gondozása, vándorlás....
Ezekről majd szépen sorjában.

Április-május rendkívül mozgalmas időszak a méhészetben. Igazából írni sem volt időm, így most több témát ebben a posztban említek.
Május 2-án vehettem át egy méhanyanevelőtől az előre megrendelt anyabölcsőket, melyek betelepítésre kerültek az előre betelepített pároztató kaptárakba. Ezzel a módszerrel a szezon korai időszakában jó genetikával rendelkező méhanyákhoz lehet hozzájutni. Az így létrejövő új családok a méhész szezon második felére már termelővé is válhatnak. Illetve a kiöregedett méhanyák lecserélhetők az újonnan bepárzott, nagy dinamikával petéző anyákra.
Baranyában egyes területeken már teljes virágzásban van az akác. Tegnap (2025.05.09.) este/éjjel az állományunk egy részét egy akácosba szállítottuk, a finom akácméz reményében. Most reménykedünk az időjárás melegedésében, mert nagy szükség lenne rá.

Nem sok szerencséjük volt a méhészeknek az időjárással. A hirtelen jött forróság kinyitotta az akácvirágokat, aztán jött vagy kéthetes hűvös, esős idő. Ebben a kedvezőtlen időben egyrészt a virágok sem termelnek nektárt, másrészt a méhek sem indulnak hordani. Az időjárás csak pár napot engedett a méheknek összegyűjteni az idei akácmézet. Erről csak annyit írnék, hogy volt már jobb termésünk családonként. De a legfontosabb, a pergetett akácméz nagyon finom lett.

Az anyabölcsők május elején történt behelyezését követően kb. 2 hét múlva ellenőriztem az új anyák petézését. Örömmel láttam a sok nyitott fiasítást. Ezeknek a kölyökcsaládoknak egy részét felerősítem, melyek a napraforgó virágzásakor már termelő családok lesznek. Másik részéből a gyengébben termelő családok anyáit cserélem le. Ezen kívül álcaáthelyezéssel saját anyanevelést is indítottam, szinté n szaporításnak, illetve tartaléknak.

Látható, hogy a tavasz a legintenzívebb időszaka a méhészeti évnek. Ekkor kell mindent megalapozni, vagy lehet akár mindent elrontani. Ez utóbbit inkább nem választanám.